A MAGYAR NEMZETI KÖZÖSSÉGEK NEMZETKÖZI TÉREN TÖRTÉNŐ EGYÜTTMŰKÖDÉSE

A Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) által 2007. szeptember 14-én elfogadott, „A magyar-magyar együttműködés és nemzeti érdekérvényesítés perspektívái a magyar nemzet nagy részének Európai Uniós csatlakozása után” című dokumentum (továbbiakban: Nemzeti Együttműködési Stratégia) Magyarország és a határon túli magyarság fontos együttműködési területeként jelölte meg a nemzetpolitikai érdekérvényesítés nemzetközi téren történő előmozdítását.

A KMKF 2008. évi plenáris ülése ismét állást foglalt a koncepció kidolgozásának szükségessége mellett, majd ez alapján a KMKF külügyi albizottsága 2008. október 15-i ülése szakmai-politikai vitát folytatott a nemzetközi téren történő együttműködés perspektíváiról, különös hangsúlyt fektetve az együttműködés alapját képző nemzeti konszenzus kialakításának fontosságára, valamint azokra a szakterületekre, amelyeket az együttműködés fókuszába kell állítani.

Az albizottsági vita eredményei, egybevetve a Nemzeti Együttműködési Stratégia megállapításaival, valamint kiegészítve szakértői véleményekkel és konzultációkkal az alábbiakban foglalhatók össze:

I. Az együttműködést meghatározó körülmények

A Kárpát-medencében élő magyarság célja a felzárkózás Európa fejlett részéhez, illetve az ehhez szükséges stabilitás és biztonság megteremtése. Mindez alap- – de nem elégséges – feltétele a kárpát-medencei magyar kisebbségek fennmaradásának, identitásuk megőrzésének.

Alapvető magyar érdek, hogy a felzárkózás és az ennek útját biztosító európai integráció elmélyülése ne járjon a nemzeti értékek feladásával, azaz a kárpát-medencei magyarság önazonosságának, nyelvi, kulturális értékeinek, nemzeti hagyományainak megőrzése mellett menjen végbe. 

Az elmúlt évtizedek jogfejlődése Európában új perspektívát nyitott a kisebbségvédelem területén a korábbi évtizedekhez képest. Annak ellenére, hogy a vonatkozó jogszabályok megalkotása és gyakorlati betartása tagállami kötelezettség, az Európa Tanácsban jelentős egyezmények születtek meg, amelyek széles körű elterjedésükkel hozzájárultak térségünk demokratizálódásához és a kisebbségi jogok szintjének növekedéséhez. Jelenleg vannak tendenciák, amelyek ezeknek az egyezményeknek uniós joggá tételére törekszenek, amit a KMKF hasznos és jogfejlesztő iránynak tart.

Az Európai Unióhoz tartozó magyar közösségek és Magyarország meghatározó fontosságú közös érdeke az EU sikeres fejlődése és intézményeinek hatékony működtetése, ami – a nemzetközi téren történő közös fellépés kiemelt területeként – Európa-politikai együttműködést tesz kívánatossá a magyar közösségek között.

A nemzeti célok megvalósítása szempontjából kedvező körülmény, új történelmi helyzet, hogy a bővítési folyamat eredményeként a kárpát-medencei magyarság túlnyomó többsége már az Európai Unió polgára, azaz élhet az EU nyújtotta előnyökkel.

Tekintettel azonban arra, hogy több magyar közösség továbbra is az Európai Unión kívül él, kiemelt, közös magyar érdek a csatlakozni szándékozó országok felzárkózásának segítése oly módon, hogy a teljes Kárpát-medencei magyarság belátható időn belül az Európai Unión belül élhessen, és a nyolc országra széttagolt kárpát-medencei magyarság közös nemzeti érdekei mind a gazdasági fejlődési, mind a demokratikus átalakulási folyamatban megjelenjenek, és a lehetőségek keretei között érvényesüljenek. A magyar külpolitika nem mondhat le azoknak az országoknak az EU-csatlakozásáról, amelyekben határváltozással kisebbségi helyzetbe került magyarok élnek.

Tudatosítani kell mindamellett, hogy az Európai Unió nyújtotta lehetőségek önmagukban és automatikusan sem a gazdasági felemelkedés, sem a kisebbségi jogvédelem területén nem biztosítják e célok megvalósítását. A magyar közösségek Európa-politikai együttműködésének az általános európai fejlődés előmozdításának segítése mellett ki kell terjednie az európai integrációs folyamatban rejlő lehetőségeknek ezeken a területeken való közös kihasználására és bővítésére is.

Figyelembe kell venni a kisebbségi jogvédelem Európai Unión belüli lehetőségeinek korlátait is. A nemzeti kisebbségek helyzetének rendezésére, a kisebbségi kérdések megoldására az EU-n belül nincs általánosan elfogadott norma és gyakorlat. A tagállamok gyakorlata széles skálán mozog: a kisebbségek területi és kulturális önrendelkezésének kimondott vagy kimondatlan, de gyakorlatilag történő érvényesítésétől a kollektív kisebbségi jogok elvi és gyakorlati elutasításáig, illetve a nemzeti kisebbségek elismerésének megtagadásáig. A kisebbségvédelmet az egyelőre még bizonytalan sorsú Lisszaboni Szerződésben is csak az egyéni jogok megközelítésében lehetett (jelentős magyar sikerként) rögzíteni.

Ennek kapcsán fontos leszögezni: az EU, bár nem kellő mértékben ösztönzője, de semmilyen értelemben sem akadálya annak, hogy azok az országok, amelyekben a magyar közösségek laknak, ezen közösségek hosszú távú fennmaradását és egyenjogúságát biztosító intézményeket építsenek ki.

 A magyar közösségek nemzetközi téren történő együttműködésének prioritása nem az, hogy az Európai Unió „ráerőszakoljon” bizonyos kisebbségvédelmi normákat a Magyarországgal szomszédos országokra, hanem az, hogy ezek az országok a magyaroknak, mint saját állampolgáraiknak a lehető legelőnyösebb nemzeti fejlődési feltételeket önérdekből teremtsék meg.

A szomszédos államok és az ott lakó magyar közösségek, illetve Magyarország kisebbségpolitikai párbeszéde szempontjából előnyös, hogy az összes szomszédos ország, ha különböző szinteken is, de működtet kisebbségjogi, kisebbségvédelmi struktúrákat, kisebbségpolitikai intézményrendszereket. A párbeszédet ugyanakkor több szomszédos országban megnehezíti, hogy a bennük működő politikai és jogrendszer nem ismeri el közösségként a kisebbségeket (köztük a magyar közösséget), így a párbeszédre de facto partner magyarság nem jelenik meg de iure partnerként. (Kivéve, ha az adott ország belpolitikai és külpolitikai érdekei megkívánják.)

A szomszédokkal való párbeszéd, mint prioritásos célkitűzés, mindamellett nem csökkenti annak jelentőségét, hogy az Európai Unió minél magasabban határozza meg tagjai számára a minimális védelmi szintet. Ez ugyanis:

-    növelné Európa belső stabilitását, megerősítené demokráciáját,
-    közelebb hozná az EU polgárait a jog- és esélyegyenlőség állapotához, mivel a polgárok jogai és esélyei kevésbé különböznének aszerint, hogy kisebbségi, vagy többségi helyzetűek, illetve melyik államban élnek,
-    előmozdítaná a népek, nemzetek együttműködését, kiteljesítené egymás megismerésének és elfogadásának lehetőségét,
-    valamint erősítené az EU hitelességét mindazon esetekben, amelyekben saját határain kívül fellép az etnikai békéért, a kisebbségi jogokért, a demokráciáért és a stabilitásért.

A minimális kisebbségjogi védelemi szint magasan történő meghúzása „európaibbá tennék az EU-t”. Ezért a magyar nemzet saját helyzetétől függetlenül, azaz helyzete reménybeli pozitív változásainak bekövetkezése esetén is elkötelezett ezeknek a normáknak a fejlesztése mellett.

II. A nemzetközi téren történő magyar-magyar együttműködés alapelvei

A KMKF a Nemzeti Együttműködési Stratégiába foglalt nemzetközi téren történő együttműködési célkitűzések megvalósítását eddig is elősegítette a határon túli magyar közösségek helyzetének folyamatos figyelemmel kísérése, a megoldást igénylő problémák feltárásában való aktív részvétel, a magyar törvényhozó és kormányzati szervek irányában megfogalmazott javaslatai, kezdeményező lépései útján. Különös hangsúlyt fektetett a közös véleményalkotásra, az érintett magyar közösségek véleményének közösségi véleménnyé emelésére, a nemzetpolitikai konszenzus munkálására, valamint a két- és többoldalú nemzetközi kapcsolatokban rejlő lehetőségek feltárására.

A magyar közösségek nemzetközi téren történő együttműködése alatt azt értjük, hogy a Magyar Köztársaságban működő szervezetek és intézmények a szomszédos országokkal, valamint más országokkal, az ezekben működő szervezetekkel és intézményekkel, valamint a nemzetközi szervezetekkel fenntartott kapcsolataikban figyelembe veszik a külhoni (Kárpát-medencei és azon kívüli) magyar közösségek érdekeit, álláspontját, igényeit és törekvéseit, és ez utóbbiak számára – a lehetőségek és a nemzetközi jog keretei között – támogatást nyújtanak.

Tekintettel a nemzetközi szinten történő nemzeti érdekérvényesítés „többszereplős” jellegére, szükségesnek tűnik a látensen eddig is létező közös elvek megfogalmazása, valamint stratégia kidolgozása az egy irányban ható érdekérvényesítési törekvések közötti együttműködés és összhang megteremtésére.

A magyar nemzetpolitikai érdekérvényesítés alapdoktrínája, hogy a jelenlegi államhatárokat, az államok szuverenitását és a nemzetközi jog alapelveit tiszteletben tartva meg kell oldani az egyes magyar közösségek saját, illetve közös problémáit. Ez a gyakorlatban a következőket jelenti:

-    a problémák beazonosítását a magyar állam, a határon túli magyar közösségek, illetve a tudományos és a civil szféra együttműködésében;
-    a problémák „kimondását”: azaz a szakmai feltárás eredményeinek nyilvánosságra hozását, a problémák politikai konzultáció útján történő, nyilvános meghatározását és a szomszédos országok, valamint más nemzetközi partnerek aktív tájékoztatását,
-    megoldási javaslatok megfogalmazását szakmai szinten, majd politikai konzultációra bocsátásukat,
-    a megoldási javaslatok gyakorlatba ültetését, elsősorban a kétoldalú államközi kapcsolatok, illetve a kisebbségek közreműködése útján, valamint – amennyiben erre szükség mutatkozik – nemzetközi kapcsolatrendszerünk más területeinek igénybe vételével.

Fontos szempont, hogy mindezek során törekedni kell a nemzeti konszenzus munkálására. A magyar közösségek nemzetközi téren történő együttműködésének – már csak a fellépés hitelessége és hatékonysága érdekében is – olyan kérdésekre és célokra kell fókuszálnia, amelyek a magyar politikum széles konszenzusát élvezik.

A KMKF a kisebbségpolitikai problémák megoldását alapvetően a kisebbségi közösség és a lakóhelye szerinti állam párbeszédében és az erre épülő együttműködésben látja, amelyet kiegészít Magyarország és a szomszédos országok kétoldalú kapcsolatrendszere és együttműködése.

A kétoldalú együttműködésben és párbeszédben rejlő lehetőségek kihasználásának preferenciát kell élveznie a problémák nemzetközi síkon történő felvetésével szemben, melyet azonban szintén számon kell tartani a szükség szerint igénybe vehető lehetőségek között.

A kétoldalú párbeszéd és együttműködés preferenciája természetesen nem zárja ki, sőt magában foglalja a „harmadik partnerek” (pl. a nemzetközi szervezetek, különösen is az EU) folyamatos és hiteles tájékoztatását mind a határon túli magyar közösségek által képviselt kulturális és egyéb értékekről, mind a megoldásra szoruló problémákról, mind a megoldási javaslatokról és erőfeszítésekről.

III. A nemzetközi téren történő magyar-magyar együttműködés öröksége

A magyar közösségeknek a nemzetközi érdekérvényesítés terén való együttműködése komoly tradíciókra néz vissza. A nyugati emigráció és az anyaország különböző szellemi és politikai irányzatokhoz tartozó, de nemzeti elkötelezettségű értelmisége a rendszerváltás előtt is és azóta is kötelességének érezte és érzi a nemzetközi közvélemény figyelmének felhívását a határon túli magyarság problémáira.

A rendszerváltást közvetlenül megelőző évektől kezdve ezek a törekvések jelentős anyaországi szakmai támogatást kaptak, és a magyar közösségek együttesen több fontos nemzetközi dokumentum elfogadását kezdeményezték, nemcsak a magyarság, hanem az összes európai kisebbségi közösség érdekeit szolgálva.

Az elmúlt évek tapasztalatait értékelve az eredmények megállapítása mellett figyelmet kell fordítani a nemzetközi érdekérvényesítés terén folytatott együttműködés nagyrészt spontán, ezért alapvetően koordinálatlan jellegére is. A koordináció hiánya, következésképpen a nemzetpolitikai információterjesztés célszerű mértékének meg nem határozása kedvezőtlen körülmények között kontraproduktív is lehet az érdekérvényesítés eredményessége szempontjából. A nemzetközi téren történő együttműködés intézményrendszerének ezért lehetőséget kell biztosítania arra, hogy a nemzetközi szintű érdekérvényesítésben résztvevő szereplők – amennyiben munkájuk hatékonysága érdekében ezt igénylik – koordinált szakmai támogatásra és az érdekérvényesítő tevékenység egészét átfogó információs bázisra támaszkodhassanak.

Ezzel együtt is tény, hogy a túlnyomóan koordinálatlan együttműködés többnyire nagyon magas szakmai színvonalon zajlott. Nem hanyagolható el mindennek az erkölcsi értéke sem: a magyar kisebbségeknek a nemzetközi érdekérvényesítés terén évtizedeken át nyújtott segítség olyan része nemzeti történelmünknek, amelyre méltán vagyunk büszkék: örökségére új helyzetünkben is támaszkodni kell.

IV. A nemzetközi téren történő magyar-magyar együttműködés intézményrendszere

A magyar közösségek nemzetközi téren történő együttműködésének a jövőben is építenie kell mindazokra a szervezetekre és intézményekre, amelyek meghatározó szerepet játszottak és játszanak ebben a folyamatban.

A.) Ide tartoznak a nem kormányzati szférából:

-    Azok a külföldi magyar, illetve magyarországi civilszervezetek, egyházak, amelyek tevékenységének fő iránya, vagy jelentős része a magyar nemzeti érdekek – és különösen a határon túli magyar közösségek érdekeinek – külföldi tényezőkkel együttműködésben történő érvényesítésére irányul. A magyar közösségek nemzetközi téren való együttműködését jelentős mértékben elősegítheti, ha a magyar állam mindezen szervezetek és intézmények nemzetközi szintű nemzeti érdekérvényesítési tevékenységét– igényeikhez mérten – szakmailag és lehetőség szerint anyagilag is támogatja. Célszerű, hogy évente egyszer sor kerüljön a határon túli magyarság nemzetközi politikai támogatása kérdésében tevékenységet kifejtő szervezetek és intézmények közös találkozójára az államhatalmi szféra nemzetpolitikai érdekérvényesítő tevékenységet folytató szerveivel.
-    A Magyarországgal szomszédos országokban működő, határon túli magyar szervezetek, egyházak, amelyek saját külkapcsolatai értelemszerűen részét képzik a nemzetközi szinten történő nemzeti érdekérvényesítésnek.
-    A magyarság problémáinak feltárásában és szakmai kommunikálásában, megoldási javaslatok kidolgozásában közreműködő tudományos fórumok, mint például a Magyar Tudományos Akadémia (MTA), annak intézetei, illetve az ilyen tevékenységet folytató hazai és külföldi egyetemi tanszékek. Különös jelentősége lenne a magyar államigazgatás nemzetpolitikai feladatai, kapcsolatrendszere tudományos kutatásának, elemzésének és a szükséges fejlesztések, illetve az ehhez szükséges tudástranszfer tudományos megalapozottságú meghatározásának. Ezért célszerűnek tűnik, hogy a Magyar Közigazgatási Intézet, mint a köztisztviselők továbbképzését is biztosító intézmény – együttműködve a határon túli magyarsággal foglalkozó, említett tudományos körökkel – végezzen kutatásokat és elemzéseket a magyar államigazgatás nemzetpolitikai feladatairól, kapcsolatrendszeréről, ezek fejlesztésének szükségességéről, és jelenítse meg a témát a köztisztviselői továbbképzés segédanyagában, valamint a közigazgatásban dolgozó határon túliakat vonja be a képzésekbe, továbbképzésekbe. Szükséges emellett biztosítani, hogy a nemzetpolitikával kapcsolatos tudományos kutatások nagyobb mértékben hasznosuljanak a magyar közösségek nemzetközi téren történő együttműködésben. Ezt előmozdítaná az együttműködésben részt venni kívánó tudományos intézmények és fórumok, mint a nemzeti érdekérvényesítés információs bázisának nyilvántartásba vétele. (Ennek az államigazgatás részéről való vezetésére leginkább a később megemlítésre kerülő nemzetpolitikai szolgáltató iroda tűnik alkalmasnak.)
-    A magyarországi politikai pártok. A parlamenti pártok jelentős külkapcsolati hálózattal rendelkeznek (elsősorban saját pártcsaládjukban), és ezt mindegyik párt felhasználja a határon túli magyarság politikai támogatására is. A magyarországi pártok nemzetpolitikai együttműködésének példája mutatkozott meg 2009. januárjában és februárjában a Magyar Országgyűlés és a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa közötti, bizottsági szintű konzultációsorozat kapcsán. A nemzetközi szintű nemzetpolitikai érdekérvényesítés hatékonyságát és hitelességét erősítheti, ha a magyarországi pártok a KMKF Külügyi- és Európa-ügyi Albizottságának keretében rendszeresen információt cserélnek a határon túli magyarság politikai támogatása érdekében kifejtett tevékenységükről, valamint egyeztetik az ezen a téren közösen képviselendő céljaikat és törekvéseiket. Ennek eredményeiről évente tájékoztatják a KMKF plenáris ülését.

B.) Az államhatalmi szféra intézményei közül:

-    A Határon Túli Magyarok Hivatalának megszűntetése óta központi nemzetpolitikai államigazgatási szervnek – hatáskörei alapján – a Miniszterelnöki Hivatal (MEH) tekinthető, amelynek értelemszerűen a nemzetpolitika nemzetközi vonatkozásai is felelősségi körébe tartoznak.
-    A nemzetpolitikával kapcsolatos operatív diplomáciai feladatok terén mindamellett meghatározó a Külügyminisztérium, illetve a felügyelete alá tartozó külképviseletek szerepe. A KMKF üdvözli, hogy 2009-ben a szaktárca saját nemzetpolitikai szervezeti egységet hozott létre, ami összhangban áll a Nemzeti Együttműködési Stratégia ezen a téren megfogalmazott ajánlásaival. Ugyanennek megfelelően a KMKF célszerűnek látja, hogy a minisztérium belső képzési rendszerében szenteljen figyelmet a határon túli magyarsággal kapcsolatos politikai és kulturális ismeretek átadásának. Javasolja, hogy ennek során kerüljenek ismertetésre a KMKF javaslatai a magyar közösségek nemzetközi téren történő együttműködésére. A Kormány nemzetpolitikai tájékozódását érdemben szolgálná, ha – a Nemzeti Együttműködési Stratégia javaslatának megfelelően – a fontosabb magyar külképviseleten egy beosztott diplomata státus munkaköri leírásába bekerülne a nemzetpolitikai diplomáciai feladatok ellátása, és ezen diplomaták évente egyszer a Központban kicserélhetnék tapasztalataikat és megvitathatnák az aktuális kérdéseket.
-    Tekintettel az oktatás és a kultúra kiemelkedő jelentőségére a kisebbségi helyzetű közösségek identitásőrzésében, az Oktatási és Kulturális Minisztérium (OKM) is a nagy horderejű nemzetpolitikai kormányszervek közé sorolható. Az OKM saját nemzetközi kapcsolatrendszerén keresztül – például a szomszédos országokkal közösen fenntartott oktatási vegyesbizottságokban való részvétele, vagy a külföldi magyar intézetek hálózata által – szintén folyamatos tevékenységet folytat a nemzetpolitika nemzetközi érdekérvényesítési szférájában. Mivel a határon túli magyarság kultúrája az egyetemes magyar kulturális örökség részét képzi, szükséges, hogy a külföldi magyar intézetek programjában fokozottan és tervszerűen jelenjen meg a határon túli magyarok kulturális teljesítményének bemutatása, lehetőség szerint ennen során biztosítva az általuk lakott országok kulturális intézeteinek közreműködését is.
-    Kisebb vagy nagyobb mértékben, de az összes szaktárca tevékenységének van, illetve lehet összefüggése a határon túli magyar közösségek életével. A szaktárcák kapcsolatban állnak a szomszédos országok partnertárcáival, illetve a legtöbb esetben a határon túli magyarság szakmai szervezeteivel is, és szintén kiterjedt, általános nemzetközi kapcsolatokkal rendelkeznek. A KMKF javasolja a szaktárcáknak, hogy a határon túli magyarsággal és a szomszédos országokkal fenntartott kapcsolataikon keresztül mérjék fel a határon túli magyarság érdekeit saját szakterületükön, és ezeket képviseljék mind a magyarországi államigazgatási koordinációban, mind nemzetközi kapcsolataikban. A nemzetközi kapcsolatoknak a szaktárcák részéről a nemzetpolitikai érdekérvényesítés terén történő kihasználása érdekében szükséges növelni a köztisztviselők általános tudásszintjét a határon túli magyarsággal kapcsolatban. Szükséges ezért, hogy a köztisztviselők továbbképzésében minden szinten és minden szakágban jelenjen meg a határon túli magyarsággal kapcsolatos ismeretek átadása.
-    A nemzetpolitikai vonatkozású jogszabályok megalkotása kapcsán az Országgyűlés szintén hagyományos szereplője a magyar nemzetpolitikának. Ezen a téren történő feladatvállalását különösen megerősítette a KMKF létrehozása. Az Országgyűlés saját nemzetközi kapcsolatait – különösen a szomszédos országok törvényhozásaival folytatott párbeszédét – többek között a nemzetpolitikai érdekérvényesítésre használja fel, aminek kiemelkedő példáját nyújtotta a szlovák parlamenttel 2008. december 3. és 2009. március 12. között folytatott konzultációsorozat.

C.) A Nemzeti Együttműködési Stratégia javaslatai:

- A Nemzeti Együttműködési Stratégia javaslatainak figyelembevételével megkezdődött Brüsszelben az Iroda a Magyar Nemzeti Kisebbségek Európai Érdekképviseletéért (továbbiakban: brüsszeli iroda), valamint az ezt működtető, budapesti székhelyű a Magyar Nemzeti Kisebbségek Európai Érdekképviseletéért Alapítvány (továbbiakban: a brüsszeli irodát működtető alapítvány) létrehozása. A brüsszeli iroda tájékoztatást nyújt az EU intézményei számára a magyar nemzetpolitikáról, és a nemzetpolitika szempontjai alapján figyelemmel követi az EU döntéshozatalát, felhívva az irodát működtető alapítvány és általa a határon túli magyar közösségek figyelmét a számukra kínálkozó lehetőségekre.
-    A Nemzeti Együttműködési Stratégia említést tesz egy budapesti szolgáltató iroda létrehozásáról, amely önkéntes jelentkezés alapján nyilvántartásba veszi az integrációs és nemzetközi szervezeteknél nemzetpolitikai érdekérvényesítést folytató magyar szervezeteket, információval és iránymutatással látja el őket, és kérésükre véleményezéssel, szaktanácsadással segíti, illetve dokumentálja tevékenységüket. Szükséges egyeztetést folytatni, hogy melyik kormányzati szerv keretében tűnik célszerűnek az iroda felállítása.
-    A Nemzeti Együttműködési Stratégia iránymutatását figyelembe véve szükséges, hogy a KMKF Állandó Bizottsága vizsgálja meg a gyors egyeztetést kívánó ügyek intézése, valamint reprezentatív feladatok ellátása érdekében a határon túli magyar közösségek állandó és intézményes budapesti képviselete megteremtésének lehetőségét és kereteit.

V. A nemzetközi téren történő együttműködés tematikus fókuszai

A magyar közösségek nemzetközi téren történő együttműködése során célszerű kiemelt figyelmet szentelni az alábbi kérdéseknek.

a.) Nemzetközi kapcsolataink teljes spektrumán:

-    a világ más országai, de különösen az Európai Unió tagállamai kisebbségpolitikai és nemzetpolitikai modelljeinek figyelemmel kísérése, a nemzetközi kisebbségpolitikai precedensek elemzése,
-    a nemzetközi szervezetek kisebbségpolitikai témájú vagy vonatkozású dokumentumainak előkészítése, elfogadása és alkalmazása,
-    az Európa Tanács vonatkozó dokumentumai és jelentései vizsgálata, a jogfejlődés irányainak figyelemmel követése,
-    a nemzetközi kisebbségvédelem további fejlesztése iránt elkötelezett országok szakmai és diplomáciai együttműködésének erősítése,
-    nemzetközi partnereink szakszerű tájékoztatása a magyar nemzetpolitika törekvéseiről, a szomszédos országokkal folytatott kisebbségpolitikai együttműködésről, valamint a határon túli magyarság kulturális értékeiről, politikai helyzetéről és érdekeiről,
-    a fogadó országok társadalmi előismereteinek és gondolkodási modelljének megfelelő, idegen nyelvű tájékoztató anyagok készítése a magyar nemzetpolitikáról,
-    a 2011-ben esedékes magyar EU-elnökséggel, illetve Magyarország esetleges 2012-es ENSZ BT-tagságával kapcsolatos lehetőségek.

b.) Az Európai Unióban:

-    a magyarság számára fontos fejlesztési projektek lehetőségeinek figyelemmel követése, támogatása, az érintett magyar közösségek figyelmének felhívása és a projektekben való részvételük elősegítése,
-    a Közös Agrárpolitikával kapcsolatos határon átnyúló magyar érdekek beazonosítása és képviselete,
-    az európai kisebbségvédelem alakulása, továbbfejlesztési lehetőségeinek elemzése,
-    a multikulturalizmus, mint a nemzetek kölcsönös közeledését elősegítő érték támogatása,
-    a határmenti együttműködés európai szabályozása,
-    az EU és a vele szomszédos, magyar kisebbség által is lakott országok (Ukrajna, Szerbia, Horvátország) viszonyának vizsgálata, alakítása, az Európai Szomszédságpolitika és a Keleti Partnerség figyelemmel követése és kisebbségpolitikai szempontból történő elemzése,
-    az EU Alapjogi Ügynökségének tevékenysége és hatásköreinek alakulása,
-    a magyar EU-elnökségben a kisebbségpolitika számára rejlő lehetőségek vizsgálata,
-    az EU támogatói hatáskörének kiépítése a hagyományos multikulturalizmus megőrzése és revitalizálása területén,
-    az Európai Unión belüli finnugor együttműködés erősítése és a határon túli magyar közösségeknek a finnugor együttműködésben önálló résztvevőként való megjelenítése; a határon túli magyar közösségek és a finnugor államok kapcsolatainak támogatása.

c.) A Magyarországgal szomszédos országok irányában:

-    a kétoldalú kisebbségpolitikai párbeszéd mechanizmusainak működése és hatékonysága,
-    a nyelvhasználati jogok törvényi szabályozása és annak végrehajtása,
-    a magyar nyelv regionális nyelvi státusának megteremtése,
-    a kisebbségi kulturális intézmények, illetve média működésének és tevékenységének finanszírozása, a velük kapcsolatos irányítási, felügyeleti hatáskörök alakulása, valamint a mindezzel kapcsolatos jogszabályi keretek és joggyakorlat kérdése,
-    a magyar nyelvű oktatási intézményrendszer (tanintézmények, továbbképzési lehetőségek stb.) finanszírozásának, kompetenciáinak, felügyeletének alakulása, valamint az ezekkel kapcsolatos jogszabályi keretek és joggyakorlat kérdése,
-    az önkormányzati jogok és közigazgatási határok alakulásának a magyar kisebbségek érdekei és törekvései szempontjából történő elemzése,
-    a problémák és megoldási javaslatok nyilvánosság előtti kimondásának, képviseletének szabadsága,
-    a szomszédos országok fejlesztéspolitikájának és egyéb szakpolitikáinak a magyar kisebbség szempontjából való figyelemmel kísérése,
-    a határmenti együttműködés lehetőségének jogi és adminisztratív vetületei,
-    a diszkriminációs problémák és az egyes országok diszkriminációellenes politikájának figyelemmel kísérése,
-    a magyar közösségnek a többségi társadalom körében való megítélése kérdésének figyelemmel kísérése, pozitív irányban történő befolyásolása.