A GAZDASÁGFEJLESZTÉS TERÜLETÉN TÖRTÉNŐ MAGYAR-MAGYAR EGYÜTTMŰKÖDÉS HELYZETE ÉS PERSPEKTÍVÁI

A KMKF Gazdasági Albizottságának 2008. október 16-i esztergomi ülésén elfogadott állásfoglalás értelmében szükségessé vált a gazdaságfejlesztés terén történő magyar-magyar együttműködés helyzetének és továbbépítése lehetőségeinek megvizsgálása a 2007. szeptember 12-én elfogadott „A magyar-magyar együttműködés és a nemzeti érdekérvényesítés perspektívái a magyar nemzet nagy részének európai uniós csatlakozása után” című dokumentum (továbbiakban: Nemzeti Együttműködési Stratégia) tükrében.

A magyar közösségek gazdaságfejlesztési együttműködése a magyarországi és a határon túli magyar politikai, illetve gazdasági szereplők azon közös tevékenysége, amely összefüggésben áll a Magyarországgal szomszédos országok magyarlakta vidékei gazdasági életének fejlesztésével. Magyarlakta vidék alatt azok a régiók értendők, amelyek lakosságának akár többsége, akár kisebb része hagyományosan magyar nemzetiségű. (Ld. a melléklet vonatkozó táblázatát.)

A Nemzeti Együttműködési Stratégiában a KMKF egyetértését fejezte ki a Kormánynak azzal a célkitűzésével, amely szerint a nemzetpolitika fókuszába a fejlesztéspolitikai együttműködést kell állítani. A KMKF megítélése szerint a magyar közösségek gazdaságfejlesztési együttműködésének a fejlesztésközpontú nemzetpolitika részét – minden bizonnyal egyik legfontosabb részét – kell képeznie.

A Nemzeti Együttműködési Stratégia a fejlesztésközpontú nemzetpolitika fogalmát a közös célok érdekében, közösségi tervezés alapján történő fejlesztések ösztönzésében határozta meg, és számos konkrét javaslatot is megfogalmazott, amelyek a fejlesztésközpontú nemzetpolitika keretében valósíthatók meg. A stratégiai dokumentum felhívja a figyelmet a fejlesztési együttműködés külpolitikai és Európa-politikai dimenziójára is.

A Nemzeti Együttműködési Stratégia szót ejt a magyar közösségek hosszú távú nemzetpolitikai jövőképe kidolgozásának szükségességéről. A hosszú távú jövőkép nyilvánvalóan elemien összefügg a magyarlakta területek – benne Magyarország – gazdasági fejlődésével. A gazdaságfejlesztés terén való nemzeti együttműködés koherens koncepciójának kidolgozására tehát a jövőkép meghatározását követően, annak figyelembevételével kerülhet sor.

A gazdaságfejlesztési együttműködés kialakulása és jelenlegi struktúrái

A rendszerváltást követő időszakban Magyarország megkezdte a határon túli magyar közösségek támogatására szolgáló struktúrák kiépítését. Ennek keretében közalapítványok jöttek létre, amelyek alapítója a Magyar Köztársaság Kormánya volt. A közalapítványok kuratóriumaiban a kormányzat képviselői mellett helyet kaptak kisebbségpolitikai szakértők, illetve a határon túli magyarság iránt elkötelezett személyiségek.

1990-ben megalakult az Illyés Közalapítvány (IKA), amelynek eredeti küldetése a határon túli magyarság minden területen történő támogatása volt. Felismerve azonban a speciális szakértelmet és ismereteket igénylő gazdasági jellegű támogatások jelentőségét, 1992-ben az IKA-tól különvált az Új Kézfogás Közalapítvány (UKKA), amelynek feladatköre a határon túli magyar vállalkozások – elsősorban kis- és középvállalkozások – támogatására terjedt ki. Az alapítvány létrehozta és 2007-ig (az alapítvány megszűnéséig) működtette a határon túli vállalkozásfejlesztési központok (VFK) Kárpát-medencei hálózatát. 1998 végén a határon túli magyarság oktatással és szakképzéssel összefüggő speciális szükségleteinek fedezése érdekében újabb önálló intézményként megalakult az Apáczai Közalapítvány, amelynek tevékenysége hozzájárult a határon túli magyar munkaerőpiac képzettségi szintjének emeléséhez.

Az UKKA pályázati úton, magyar költségvetési források elosztása útján végezte támogató tevékenységét. Főleg kamattámogatásokat, mikrohitel-támogatásokat, EU pályázatokhoz önrész-támogatásokat, minőségbiztosítási rendszerek (ISO) bevezetésével kapcsolatos támogatásokat, kiállításokon, szakmai fórumokon való megjelenést elősegítő támogatásokat nyújtott. A Közalapítvány éves szinten 400-500 millió forintból gazdálkodott, ami a határon túli magyarság céljaira irányuló magyar állami támogatások összértéke maximum 5%-nak felelt meg.

Az UKKA a forráskihelyezések hatékonyságát elsősorban az általuk teremtett munkahelyek számával mérte. Ez az indikátor, indokolt fókusza mellett, ha önmagában áll, akár megtévesztő is lehet, hiszen a határon túli magyarság gazdasági helyzete számos tényezőből tevődik össze. Az alapítványi forma miatt a döntéshozatali mechanizmus viszonylag lassúnak bizonyult. Egyes vélemények szerint az UKKA támogatási rendszere túlságosan elaprózott volt, problémák adódtak a támogatási célok megvalósulásának monitorizálásával és a támogatási összegek felhasználásának ellenőrzésével.

A nemzetpolitikai intézményrendszer átalakítása keretében a Kormány, mint alapító, 2007-ben megszüntette az UKKA-t. Tevékenységét és folyamatban lévő ügyeinek kezelését átadta a Corvinus Rt-nek. (Ugyanekkor az IKA-t is megszűntették, és létrehozták helyettük a törvényi háttérrel működő Szülőföld Alapot.)

A Corvinus Nemzetközi Befektetési Rt-t a Kormány a magyarországi vállalatok külföldi beruházásai („nemzetköziesedése”) elősegítésének céljából 1997-ben hozta létre. A társaság alapítótőkéje 1 milliárd Ft volt, aminek megfelelően a Corvinus elsősorban a kis- és középvállalkozások számára jelentett hatékony segítséget. Támogató tevékenységét olyan formában gyakorolta, hogy magyarországi székhelyű befektetőkkel együtt külföldön közös projektcégeket hoztak létre. A Corvinus Rt-vel együttműködésre lépő befektető szerződésben vállalta, hogy a projektcég működését követő 3-5 évben kivásárolja a Corvinus Rt. tulajdonrészét. A befektető társaság részesedése a projektcégben maximálisan 49% lehetett, és nem vállalt menedzsment funkciókat.

1998 után a Kormány 3 milliárd Ft-ra növelte a társaság alaptőkéjét, amelyet a társaság ekkortól csaknem teljes egészében a szomszédos országokban – főként azok magyarlakta területein – fektetett be. 2003-ban a tőke 10 milliárd Ft-ra emelkedett. Mindamellett a Corvinus Rt-vel szemben számos olyan észrevétel fogalmazódott meg, amely szerint ügylet-előkészítő tevékenysége túl bonyolultan működött, az általa kért biztosítékok és garanciák túlságosan nagyok (többnyire a bankok által elvárt szintnél is túlbiztosítottabbak) voltak.

2004-ben a Kormány tovább bővítette a Corvinus tevékenységi körét, oly módon, hogy a cég a Kárpát-medence magyarlakta területein már magyarországi társbefektető hiányában is végrehajthatott befektetést. Ez az ún. Kárpátok-régió Befektetési Tőkeprogram. A programot kiegészítendő, a Kormány 2004 végén létrehozta az összesen 20 milliárd Ft keretösszegű Gazdaságfejlesztési és Munkahely-teremtési Keretprogramot, amelyet Szülőföld Programként is emlegettek. A Szülőföld Program célja volt a magyar működőtőke külföldön – elsősorban magyarok lakta határon túli területeken – való befektetésének elősegítése. A Szülőföld Programnak a Corvinus Rt. Tőkeprogramján kívül résztvevője lett a Magyar Fejlesztési Bank (MFB), az Eximbank, valamint a Magyar Exporthitel Biztosító (MEHIB), amelyek meglévő forrásaik átcsoportosítása által váltak a Keretprogram részévé.

A nemzetpolitika 2006-os reformja keretében a Corvinus RT átvette a megszüntetésre kerülő UKKA folyamatban lévő ügyleteinek kezelését és a határon túli vállalkozásfejlesztési központokból álló hálózat működtetését. Az új működési keret tartalmi változásokat is hozott a határon túli vállalkozásfejlesztési politika terén: a korábbinál ritkábban került sor pályázatok kiírására, és ezek elsősorban az ISO rendszerek bevezetésének támogatására irányultak, illetve mikrohiteleket nyújtottak.

2007 elején a beruházás- és befektetés-ösztönzési tevékenységet a Corvinus Zrt-től átvette az MFB Invest Zrt., az ehhez tartozó mintegy 10 milliárd forintra tehető tőkével együtt, amiből jelentős részt képviselt a korábbi befektetési állomány.

Az UKKA-n, a Corvinus Zrt-n és az MFB Invest Zrt-n kívül, a határon túli magyarokat érintő magyarországi befektetés-élénkítő, támogató, együttműködést serkentő intézményrendszer szereplői közé sorolható a Magyar Befektetés és Kereskedelem-fejlesztési Kht. (ITDH) is. Az ITDH tevékenységének központi eleme a határon túli üzleti kapcsolatok kialakítása iránt érdeklődő gazdasági szereplők megfelelő minőségű és relevanciájú információkkal való ellátása. Az ITDH által működtetett hálózat a világ minden kontinensére és számos országára kiterjed, azonban 2004 után – közvetlenül a magyarok lakta területeken befektetni szándékozók információs igényeinek kielégítése céljából – speciálisan magyarok lakta területeken működő irodákkal bővült ki.

Az elmúlt 19 évben hozott kormányzati döntések összessége alapján tehát a határon túli gazdaságfejlesztési együttműködés intézményi háttere a következő elemekből áll:

•    a Corvinus Zrt. és a hozzá tartozó vállalkozásfejlesztési központok hálózata,
•    az MFB Invest Zrt. befektetés- és beruházás-ösztönzési feladatköre,
•    a 2004. végén meghirdetett Szülőföld Program a Corvinus Zrt, az MFB Zrt, az Eximbank Zrt és a MEHIB Bank Zrt részvételével,
•    valamint az ITDH Kárpát-medencei irodahálózata.

A gazdaságfejlesztés terén történő továbblépés meghatározása érdekében szükséges áttekinteni és kiértékelni a jelentős forrásokkal gazdálkodó Corvinus Rt, a Szülőföld Program, az MFB Invest Zrt., valamint az ITDH Kárpát-medencei irodahálózata tevékenységét, illetve annak hatékonyságát, valamint felmérni a bennük rejlő további lehetőségeket.

Az intézményi háttér egyik eleme sem kezeli elszigetelten a határon túli magyar vállalkozásfejlesztést, hanem a magyar gazdaság – különösen a külgazdaság – általános összefüggéseiben értelmezi azt. Hiányzik ugyanakkor annak meghatározása, hogy a határon túli magyar vállalkozásfejlesztés milyen stratégia mentén kapcsolódik az általános magyar gazdaság- és külgazdaság-politikához.

A struktúráknak a Nemzeti Együttműködési Stratégia által felvázolt fejlesztésközpontú nemzetpolitikai koncepcióba való illeszkedéséhez szükséges a határon túli magyar gazdaságfejlesztés terén elérendő célok áttekinthető összegzése, és ezeknek megfelelően az eredményesség mérhetőségének kialakítása. Ugyanebből a célból szükség van a fent említett intézmények tevékenységének stratégiai szempontok szerinti tervezésére és koordinációjára, valamint a határon túli magyar közösségek intézményes részvételének biztosítására a gazdaságfejlesztési stratégia irányainak meghatározásában.

Az együttműködés körülményei és a továbblépés szükségessége

Az elmúlt mintegy két évtized erőfeszítései és eredményei ellenére összességében nem sikerült megváltoztatni a határon túli magyarlakta területek gazdaságilag hátrányos helyzetét. Az elmúlt mintegy fél évtizedben, amelyben a Magyarországgal szomszédos országok gazdasága gyors fejlődésnek indult, megmutatkozott, hogy a magyarlakta területek a gazdasági növekedésből kisebb mértékben részesültek, mint az adott ország más vidékei.

A munkaerő lekötésében ezeken a vidékeken (még a magyar határtól földrajzilag messze eső Székelyföldön is) jelentős szerepet játszott a magyarországi munkavállalás, ami azzal a következménnyel járt, hogy a magyar gazdaság szerkezeti átalakulásai, majd különösen a pénzügyi és gazdasági világválság magyarországi hatásai jelentős mértékben hozzájárultak a határon túli magyarlakta területek gazdasági problémáinak kialakulásához. Jelenleg a szomszédos országok magyarlakta részei a válság által különösen sújtott országrészek közé tartoznak.

A magyarlakta területek gazdaságilag hátrányos helyzete az ingatlan- (s különösen föld-) árak mélyrepülését idézte elő, ami a földek és (különösen a nagyvárosok, mint Pozsony, Kassa, Brassó stb. környékén) a lakóingatlanok tömeges felvásárlásához vezetett a régión kívülről érkezők részéről, rontva a helyi magyarság gazdasági szereplőinek fejlesztési pozícióit, és átalakítva a vidék etnikai szerkezetét. A magyar nemzetpolitika gazdaságfejlesztési struktúráinak nem sikerült „rámozdulniuk” a korábban még magyar viszonylatban is alacsony ingatlan árakra, míg mára olyan helyzet alakult ki, hogy a határon túli magyarlakta régiók árszínvonala legtöbb esetben meghaladja a magyarországit, viszont jelentősen elmarad az adott ország átlagos ingatlanáraitól.

A magyarlakta területek fejlődésében – elsősorban spontán módon, de egyes feltételezések szerint irányítottan is – többnyire folytatódott az a tendencia, amely 1989 előtt a román, csehszlovák, jugoszláv és szovjet állami iparfejlesztés törekvéseit is jellemezte, hogy a fejlesztések munkaerő-szükségletét a tőketulajdonosok jelentős részben a magyarlakta régión kívüli térségek lekötetlen humán tőkéjéből oldották meg, hozzájárulva ilyen módon a magyarlakta vidékek etnikai arányainak átalakulásához. A kulturális sokszínűség felszámolása ellentétes az Európai Unió elveivel, ezért az érintett tagállamok feladata lenne a folyamat megállítására törekedni.

Míg 1990 után, a gazdasági szabadság hatására a magyar nemzetiségű polgárok tulajdonában létrejövő kisvállalkozások a munkahelyi érintkezésben, illetve az ügyfelekkel történő kommunikációban – különösen a többségében magyarlakta településeken – a kétnyelvűség betartására és ápolására törekedtek, a gazdasági fejlődés hatására megjelenő, többnyire az ország többségi lakosságához tartozók, vagy külföldiek tulajdonában lévő nagyvállalatok („multik”) jóval kevesebb figyelmet fordítanak a munkavállalók és az ügyfelek nyelvi jogainak tiszteletben tartására.

Így a gazdasági fejlődés kisebbségpolitikai hatásai szempontjából a határon túli magyar közösségek bizonyos értelemben az „üllő és a kalapács közötti” helyzetbe jutottak: a bevándorlást és kedvezőtlen nyelvhasználati helyzeteket okozó fejlesztések megjelenése majdnem olyan mértékben járul hozzá a magyar közösség reprodukciós feltételeinek romlásához, mint korábban a fejlesztések elvándorlást okozó hiánya.

Bár a szomszédos országok és azokon belül a magyarlakta területek az egyébként szerény mértékű magyar tőkekivitelben viszonylag előkelő helyet képviseltek, a Magyarországról kiinduló beruházások volumene összességében elmaradt ezeknek a vidékeknek a fejlesztési tőkeigényétől, és az érintett országokba érkező közvetlen külföldi befektetéseken belül sem képviselt kiemelkedő arányt. A munkavállalók és ügyfelek nyelvi jogainak tiszteletben tartása terén a néhány pozitív példa ellenére sem mondható általánosnak, hogy a Magyarországról érkező nagyvállalatok messzemenően előnyösebb feltételeket teremtettek volna, mint más külföldi, vagy a belföldi befektetők.

Mindezek a tapasztalatok időszerűvé teszik a magyar közösségek gazdaságfejlesztési együttműködésének megerősítését, struktúráinak, működési mechanizmusainak, tartalmi elemeinek továbbfejlesztését.

Az együttműködés továbbfejlesztésének általános szempontjai

Az új körülmények figyelembe vétele. A nemzetpolitika gazdasági dimenziója kialakulásának időszakában Magyarország gazdasági teljesítménye és modernizáltsága kiugrónak számított a régió országai között, gazdaságfejlesztési téren ezért egyoldalú, támogatói viszony alakult ki a magyar állam és a határon túli gazdasági szereplők között. A régión belül mára megindult kiegyenlítődési folyamat következtében a korábban jelentős segítségnek számító támogatások a legtöbb viszonylatban leértékelődtek. Figyelembe kell venni a pénzügyi és gazdasági világválság tanulságait, amelyek a térben, illetve termelési szerkezetük szempontjából a diverzifikált tevékenységet folytató („több lábon álló”) vállalkozások jobb túlélő képességére engednek következtetni. A több lábon állás biztosítása céljából kézenfekvő megragadni a különböző országokban tevékenykedő, magyarlakta területek gazdasági szereplőinek együttműködésében rejlő lehetőségeket.

Az Európai Uniós csatlakozás hatása. Tekintettel a magyarlakta területek nagy részének EU-csatlakozására, a gazdaságfejlesztési együttműködést uniós összefüggésekben kell kezelni. A tagállamok esetében figyelemmel kell lenni az uniós versenyszabályokra, amelyek szigorú keretek között teszik lehetővé a vállalatoknak nyújtott közvetlen támogatásokat. Az integrációs folyamaton egyelőre kívül eső magyarlakta területeken (Kárpátalja, Vajdaság, Horvátország) meg kell vizsgálni az EU-n kívüli helyzetből fakadó előnyök (például a posztszovjet piacokra történő vámmentes export) kihasználásának lehetőségét. A tagállamok esetében igénybe kell venni az uniós fejlesztési forrásokat, míg az integráción kívül eső területeken élni kell az EU és szomszédai együttműködési struktúráiban rejlő lehetőségekkel (Szerbia esetében a Stabilizációs és Társulási Megállapodás, Ukrajna esetében az Európai Szomszédságpolitika, illetve a 2009. május 8-án meghirdetett Keleti Partnerség). Mindamellett az EU alapelveivel ellentétes lenne, ha a fejlesztési politika kizárólag azokra a területekre korlátozódna, amelyeken az EU pályázatokat hirdet: a szükségleteknek megfelelő projekteket kell készíteni, és ezek megvalósításának finanszírozásában célszerű – többek között – uniós forrásokra támaszkodni.

A versenyképesség növelésének célkitűzése. A magyar közösségek gazdaságfejlesztési együttműködésének célja – szem előtt tartva a magyar nemzet nagy részének az európai integrációban való részvételét – a több országban jelenlévő magyar nemzeti sajátosságok kamatoztatása az európai gazdaság termelékenységének, versenyképességének és külgazdasági kapcsolatainak erősítése érdekében. A magyar közösségek gazdaságfejlesztési együttműködését olyan módon kell kialakítani, hogy hozzájáruljon a magyar gazdaság és a Magyarországgal szomszédos nemzetgazdaságok versenyképességének növeléséhez.

Paradigmaváltás a gazdaságpolitikai tervezésben. A korábbi „szociális” jellegű, pályázati úton történő segítségnyújtás helyett a magyar gazdaságpolitika stratégiai tervezésének részeként kell kezelni a szomszédos országok magyarlakta régióiban zajló gazdasági folyamatok figyelemmel követését, az ott jelentkező problémák és megoldási lehetőségek elemzését. Egy olyan gazdaság keretei között kell az ágazati stratégiákat megalkotni, amely nyolc eltérő, de az európai integráció alapszabadságainak és szabályainak megfelelően átjárható jogrendszer és államigazgatás keretei között működik. Mindez különösen fontos a 2014-2020 közötti nemzeti fejlesztési terv elkészítésénél, amelyet lehetőség szerint a szomszédos országok fejlesztési terveivel összhangban, Kárpát-medencei kitekintéssel kell összeállítani.

Támogatás helyett együttműködés. Tekintettel a megváltozott helyzetre, amelyben a határon túli magyarok számára Magyarország elsősorban nem egyoldalú támogatóként, hanem megbízható partnerként nyújthat érdemi segítséget, a kölcsönös megtérülés alapján történő együttműködési formák kialakítására kell törekedni. Az együttműködésnek nem kizárólagos célja a magyar adóbevételek növelése (fontos célkitűzés a határon túli magyarság szülőföldön maradásának elősegítése és gazdasági megerősödése is), de lehetőség szerint olyan együttműködési formák kialakítására kell törekedni, amelyek biztosítják a működtetésükre fordított magyar költségvetési források adóbevétel (például ÁFA, vagy más adó) formájában történő megtérülését. Az együttműködés legfontosabb területei: a szükségletek beazonosítása és összegzése, ezek alapján a magyarlakta területek gazdasági életének egészére kiterjedő tervezés, valamint a tervezés eredményeképpen induló projektek menedzselése.

A magyar sajátosságok gazdasági konvertálása. A gazdaságfejlesztési együttműködés súlyponti vetületeként elemezni kell a határon túli magyarság által előállított termékek magyar sajátosságait, és meg kell határozni ezek gazdasági hasznosíthatóságát.

Tőkeexport „mindkét irányban”. A határon túli magyarság megváltozott helyzetében immár nem kizárólag a magyarországi tőkének a határon túli magyarlakta területeken történő befektetéseit szükséges elősegíteni, hanem információ közvetítésével és jogi-technikai támogatásnyújtással ösztönözni kell a határon túli magyarlakta területek tőketulajdonosainak Magyarországra, vagy más magyarlakta területre irányuló befektetéseit. Szükséges létrehozni és működtetni egy általános Kárpát-medencei magyar befektetési honlapot.

Kiemelt figyelem a mezőgazdaságnak. Tekintettel a határon túli magyarlakta vidékek nagy részének rurális jellegére, tovább kell fejleszteni a Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztérium által indított magyar-magyar mezőgazdasági együttműködést, elősegítve a határon túli magyarság mezőgazdasági tevékenységének vállalkozási alapra helyezkedését, valamint szaktanácsadást és technológiai transzfert biztosítva a mezőgazdasági vállalkozások számára. (A magyar közösségek mezőgazdasági együttműködésének kérdésével a KMKF külön stratégiai anyaga foglalkozik.)

Kiemelt figyelem a szolgáltatásoknak a határmenti övezetben. Tekintettel a kommunális, egészségügyi, vendéglátó ipari szolgáltatások eltérő szintjére Magyarország és szomszédai között (leginkább a már, illetve rövidesen a schengeni övezethez tartozók esetében), komoly kiaknázatlan lehetőségek vannak a magyar-magyar gazdasági együttműködés fejlesztésére a határmenti 50-100 kilométeres sávban. Ezen tevékenységek egy része engedélyhez (licenchez) kötött, aminek beszerzése nehézkes. A szomszédos országok kormányai kétoldali egyezményben egyszerűsíthetik az eljárást vagy kölcsönösen elismerhetik a másik országban kiállított engedélyt.

Az uniós szabadságok kiteljesítését szolgáló közlekedésfejlesztés. A magyar-magyar gazdasági együttműködés fontos vonatkozása a magyarlakta területek közötti közlekedési infrastruktúra, valamint az áruszállítási és tömegközlekedési szolgáltatások fejlesztése. (A kérdéskörrel részletesen foglalkozik a KMKF 2008-ban elfogadott „A határon átnyúló közlekedési infrastruktúra- és tömegközlekedés-fejlesztés aktuális kérdéseiről” című koncepciója, valamint a nagyléptékű infrastruktúra-fejlesztési szükségletek tárgyában 2009-ben előterjesztésre kerülő elemzés.)

A gazdasági szereplők társadalmi felelősségvállalásának ösztönzése. Összhangban az erre irányuló nemzetközi törekvésekkel, a magyar közösségek gazdaságfejlesztési együttműködése keretében is szükséges programszerűen ösztönözni a magyarországi és határon túli magyar gazdasági szereplők társadalmi felelősségvállalásának (a kötelező előírásokat meghaladóan a társadalmi szükségletek figyelembevételével tett intézkedéseik) erősödését, ami a magyar gazdaság modernitását, erősségét és fejlődőképességét fejezi ki. A magyar-magyar együttműködésnek ezen belül három területre érdemes koncentrálnia:

a.)    a munkavállalók és ügyfelek nyelvi jogainak biztosítására,
b.)    a környezetvédelmi és egészségügyi szempontok figyelembe vételére,
c.)    a családbarát foglalkoztatási és szolgáltatási modellek kiépítésére.

Együttműködés a regionális szinttel. A fent említett összes szempont kapcsán releváns, hogy a gazdaságfejlesztés jelentős részben a (mikro- és makro-) regionális fejlesztési tervezés keretében valósul meg, ami célszerűvé teszi a nemzeti és regionális szinten történő tervezés közötti együttműködést. A magyar gazdaságpolitikai stratégiai tervezésnek áttekintéssel kell rendelkeznie a határon túli magyarlakta vidékek regionális fejlesztési terveiről, illetve ezen belül a gazdaságélénkítő programokról, és lehetőség szerint tudástranszfert, szakmai támogatást és koordinatív segítséget kell nyújtania ezen programok kialakításához és megvalósításához. (Ennek a szempontnak a különös jelentőségére a KMKF Gazdasági Albizottságának 2008. október 16-i állásfoglalása is felhívja a figyelmet.)

A közösségi tervezés biztosítása. A magyar gazdaságpolitika határon túli vonatkozásainak tervezését célszerű szakmai és politikai szinten egyeztetni a határon túli magyar közösségek érdekképviseletével. (V.ö. a Nemzeti Együttműködési Stratégia definíciójával a fejlesztésközpontú nemzetpolitikáról.)

Az együttműködés továbbfejlesztésének intézményi, tartalmi és finanszírozási vetületei

A magyar-magyar kapcsolatok gazdaságfejlesztési dimenziójával foglalkozó intézményeket (Corvinus Rt., vállalkozásfejlesztési központok, ITDH irodák, Szülőföld Program) egységes intézményrendszernek kell tekinteni, amely olyan módon fejlesztendő tovább, hogy képes legyen:

•    a magyar gazdaságpolitikának a határon túli magyarlakta területeket figyelembe vevő tervezését érdemben elősegíteni,
•    azokat a programokat és projekteket kivitelezni, amelyek a határon túli magyarlakta területeket figyelembe vevő gazdaságpolitikai tervezés eredményeképpen, a gazdaságfejlesztési együttműködés dinamizálásának fent említett szempontjai alapján kerülnek meghatározásra,
•    tervszerűen, koordináltan és transzparensen működni.

Az intézményrendszer ezeket a célokat akkor tudja teljesíteni, ha szakmailag a gazdaságpolitikai tervezést végző tárca, politikailag a nemzetpolitika mindenkori központi államigazgatási szerve egymással együttműködve irányítja.

Emellett fontos a Külügyminisztérium és a magyar külképviseletek közreműködése. Célszerű, hogy a külképviseletek gazdaságpolitikai kérdésekkel foglalkozó diplomatái munkaköri leírásához tartozzon hozzá a határon túli magyarlakta régiók gazdasági szereplői azon érdekeinek a figyelemmel követése, amelyek a fogadó országgal kapcsolatosak.

Figyelembe kell venni, hogy – különösen Magyarországon – a civil- és üzleti szférában is vannak kezdeményezések, amelyek közvetlenül, vagy közvetetten a magyar-magyar gazdasági együttműködés egyes területeire, tartalmi elemeire irányulnak. A magyar-magyar gazdaságfejlesztési együttműködés intézményrendszerének szakmai irányítását végző államigazgatási szervezeti egységnek kapcsolatot kell tartania ezen non profit szervezetekkel, egyesületekkel, illetve üzleti körökkel, a gazdaságpolitikai tervezésbe integrálva tevékenységüket, kezdeményezéseiket.

Mérlegelendő, hogy a magyar közösségek gazdaságfejlesztési együttműködésének hatékonysága szempontjából az utóbbi években előnyt, vagy hátrányt jelentett az ezzel a kérdéskörrel foglalkozó intézményeknek a magyar nemzetpolitikán túlmutató, általános külkereskedelmi fókusza, azaz célszerű-e visszatérni az intézményrendszer tevékenységi területének a Kárpát-medencei magyarlakta térségekre való összpontosításhoz. A határon túli magyarlakta területekre irányuló fejlesztéspolitikai figyelem növelése érdekében mindenképpen célravezető, hogy a szélesebb profilú intézményeken belül különüljön el egy divízió, amely speciálisan a szomszédos országokra vonatkozó gazdasági jellegű információk gyűjtésével és kezelésével foglalkozik, tevékenységét pedig koordinálja a területen tevékenykedő többi intézménnyel, szervezettel.

Szükséges, hogy az intézményrendszernek a határon túli magyarság körében működő elemei (ezek jelenleg az ITDH irodái és a vállalkozásfejlesztési központok) állandó kommunikációs kapcsolatban és együttműködésben álljanak a magyarlakta régiók gazdasági szereplőivel, illetve gazdasági szempontból releváns államigazgatási szerveivel. Az intézményi hálózat ennek megfelelő mértékben bővítendő.

Az intézményrendszernek a határon túli magyarság körében működő elemei, valamint a magyar külképviseletek helyi tájékozódásuk alapján folyamatosan naprakész információval, probléma- és lehetőségelemzéssel kell, hogy ellássák a magyar gazdaságpolitikai tervezést végző államigazgatási szerveket, amelyek az információk összesítése és értékelés alapján – a gazdaságfejlesztési együttműködés dinamizálása szempontjainak megfelelően – programokat dolgoznak ki. Az intézményrendszernek a határon túli magyarság körében működő elemei jelentős szerepet játszhatnak a programok és projektek megvalósításában, és emellett szaktanácsadással és – például a magyarországi befektetései lehetőségeket illetően – tájékoztatással láthatják el a határon túli magyarlakta régiók gazdasági szereplőit.

A magyar közösségek gazdaságfejlesztési együttműködésének keretében induló programokat és projekteket tartalmilag a felmért és prioritások szerint összesített problémák, illetve lehetőségek, valamint a finanszírozhatóság szerint kell kialakítani. Célszerűnek tűnik például olyan programok kialakítására (vagy a meglévők dinamizálására) törekedni, mint:

-    Beruházás- és befektetés-ösztönzés. Magyarország és a szomszédos országok gazdasági fejlődésének jelentős lökést adhatna, ha – mintát teremtve a közép-európai térségben – magyar kezdeményezésre létrejöhetne és a hasonló nyugati struktúrákhoz kapcsolódhatna egy olyan fejlesztésfinanszírozási intézmény (development finance institution), amelynek tevékenysége kiemelten Magyarországra és a vele szomszédos országokra koncentrálna, figyelmet szentelve a magyar közösségek gazdaságfejlesztési együttműködésének keretében megvalósuló kezdeményezések támogatásának. Ez a célkitűzés megvalósulhat például a Corvinus Zrt. célzatos továbbfejlesztésével.

-    Kis- és középvállalkozások fejlesztése. Kamattámogatási, mikrohitel, minőségbiztosítási rendszerek bevezetését támogató programok elsősorban a még nem EU-tag országokban indíthatók, míg a már tagállam szomszédok esetében professzionális tanácsadó hálózat, valamint EU-s pályázati önrész megszerzésére, illetve az uniós standardokhoz való alkalmazkodásra irányuló pályázatok működtetésére van lehetőség. A magyarországi támogató szervezet által működtetett határon túli vállalkozásfejlesztési központhálózat (VFK) felkészíthető lenne ilyen típusú tanácsadó feladatok ellátására. (A szakértők által javasolt programelemeket ld. a melléklet vonatkozó részében.)

-    Fejlesztési hitel- és garancianyújtás. A Szülőföld Program keretében kezdeményezett fejlesztési és működési hitelek rendszerének továbbfejlesztése és a piaci feltételekhez való igazítása. A hitel- és garancianyújtást célszerű kiterjeszteni a vállalkozásokhoz szükséges ingatlanokra felvehető hitelekre is.

-    A vegyesvállalatok és tőkekoncentráció támogatása. A több lábon állás, a nemzetközi jellegből eredő előnyök és a magasabb tőkeháttér megteremtése érdekében a különböző országban működő magyar vállalkozások integrációjának elősegítése, támogatása.

-    Kárpát-medencei elektronikus gazdasági információbázis működtetése. A magyar-magyar gazdaságfejlesztési együttműködés intézményrendszerének bázisán egy olyan, naprakész információkat felvonultató, interaktív kapcsolatokat is biztosító honlap létrehozása és működtetése, amely a magyarlakta területek (köztük Magyarország) gazdasági információira, befektetési lehetőségeire, valamint a magyar-magyar gazdaságfejlesztési együttműködés által kínált programokra, projektekre hívja fel a figyelmet.

-    A határon túli termékek magyar jellegének hasznosítása. A 2007-ben elfogadott Nemzeti Együttműködési Stratégia is felhívta a figyelmet a határon túli magyarok által előállított termékek magyar jellegzetességeiben rejlő gazdasági lehetőségekre. Az azóta folytatott tájékozódás alapján több határon túli térségben különösen a mezőgazdasági termelők értékelnék támogatásként termékeik magyar voltának elismerését és kamatoztatását. A magyar-magyar gazdaságfejlesztési együttműködés keretében célszerű programot indítani annak elemzésére, hogy a termelési és értékesítési folyamat mely szakaszai alapján ragadható meg egy termék határon túli magyar jellege, és ez milyen megoldásokkal konvertálható gazdasági haszonná.

-    A társadalmi felelősségvállalás előmozdítása. A társadalmi felelősségvállalás ideáljának programszerű terjesztése, az ezzel kapcsolatos modellek kidolgozása és népszerűsítése, valamint a társadalmi felelősség marketingelemként való megjelenésének támogatása.

-    Magyarországi állami vagy önkormányzati tulajdonban lévő közműtársaságok bevonása a célterületeken megvalósuló fejlesztési programokba

-    Szektorális programok. A gazdaságpolitikai tervezés folyamatában szükségesnek ítélt, ám hiányzó szektorok fejlesztésének előmozdítását célzó programok.

-    Ország- vagy régióspecifikus programok. Olyan programok, amelyek az egyes szomszédos országok sajátos gazdasági adottságaiból és eltérő integrációs helyzetéből fakadnak. Ide tartozhat például:

a.)    az egyes határon túli magyar közösségek helyi, regionális, vagy országos fejlesztési tervei kidolgozásának előmozdítása,
b.)    az ilyen módon létrejövő fejlesztési tervek ország-, vagy régióspecifikus projektjeinek támogatása,
c.)    a privatizációs folyamatokba való bekapcsolódás (ez pl. Szerbia esetében különösen aktuális kérdés).

A programok megvalósításában célravezető együttműködni a határon túli magyar gazdaság támogatásával, vagy a magyar termékek, hungaricumok marketingjével foglalkozó nonprofit, egyesületi, illetve üzleti szférával. Egyes programok, vagy programelemek (akkor is, ha saját információs bázisára támaszkodva kezdeményezőjük az állam) felkelthetik ezeknek a szektoroknak az érdeklődését, amire a magyar-magyar gazdasági együttműködésnek támaszkodnia kell.

Az intézményrendszernek a beruházás- és befektetés-ösztönzést biztosító eleme számára lehetővé kell tenni, hogy magyarországi társbefektető hiányában, csak határon túli befektető, beruházó partnerrel is megvalósíthasson ügyleteket, és mindezt olyan hozamelvárások és garanciafeltételek mellett tehesse, hogy versenyképes maradjon a tisztán üzleti alapon működő pénzügyi társaságokkal, kereskedelmi bankokkal szemben. A szervezet döntéselkészítő és döntéshozó mechanizmusait a piaci elvárásoknak megfelelően kell kialakítani. Működése hatékonyságának érdekében felül kell vizsgálni és szükség esetén módosítani kell az érvényben lévő jogszabályi kereteket.

Az eurokonformitás biztosítása érdekében a beruházás- és befektetés-ösztönző szervezetnek szoros együttműködést kell kialakítania – a tagság perspektíváját is magába foglalóan – az Európai Fejlesztésfinanszírozási Intézettel (European Development Finance Institution: EDFI), melynek célja a fejlesztésfinanszírozási szervezetek érdekvédelme, tevékenységük koordinációja és az uniós fejlesztésekbe való bekapcsolása.

Célszerű az intézményrendszer átalakítása esetén szem előtt tartani, hogy a beruházás- és befektetés-ösztönzés, illetve a határon túli kis- és középvállalkozások támogatása intézményi szinten ne különüljenek el egymástól. A két funkció közös szervezeti háttere lehetővé teszi a két egymást kiegészítő, komplementer terület közötti szorosabb együttműködést és koordinációt. (Sok esetben például a határon túli kis- és középvállalkozások problémái is megoldhatóak lennének befektető bevonásával.)

Finanszírozási szempontból a magyar állami költségvetésnek állandó jelleggel csak a gazdaságfejlesztési intézményrendszer fenntartását szükséges biztosítania. A gazdaságpolitikai tervezés keretében indításra javasolt programok finanszírozásából az állam szükség és lehetőség szerinti mértékben vállalhat részt. A diplomácia, valamint a magyar közösségek brüsszeli érdekképviseleti irodája útján ugyanakkor figyelemmel kell követni az egyes programok és projektek nemzetközi finanszírozási lehetőségeit, mint az uniós forrásokat, az ENSZ szakosított szervezetei, az EBRD (Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank) és a Világbank keretében induló programokat, vagy az Európa Tanács alapjainak (pl. az ET Szociális Alapja) tevékenységét.